Cserkészdalok

Cserkészinduló

cserkeszindulo

Cserkészinduló

(Lendülettel
Írta: Sík Sándor – 1912
Zenéjét szerezte: Turry Peregrin)

Cserkész fel a fejjel a harsona zeng.
Álljunk csatasorba vidáman.
Ránk vár a világ ez a harc a mienk.
Katonái vagyunk valahányan.
Jó fegyverünk izmos karunk,
Égő szemünk, vidám dalunk.
Amerre nézünk megterem
A győzelem, a győzelem

Cserkész fel a fejjel az óra közel,
Kel a magyar éjben a hajnal.
Most kell az erős kar, a férfiú-mell,
Ezeréves acél-akarattal.
Zúg, mint a harci trombita:
A Lomnic és a Hargita,
Értünk kiált, felénk süvölt
Az ősi föld, a drága föld.

Szabadba cserkész! A nap arca nevet,
Ott pezsdül a friss, tüzes élet.
Járjuk be a mezőt, meg a rengeteget,
Szabad ott a szabadban a lélek!
Ott szemben, szívben tiszta láng,
S az Isten arca néz le ránk.
Lehelletén ott megterem
Erő, szabadság, győzelem!

 

CsapatindulóKépkivágás

(szöveg: Kovács Laura
dallam: Kovács Laura, Balogh Szabolcs)

Ébredj cserkész, fel a nappal,
Fel a fejjel, nagy kalappal,
Kint a dombon nóta csendül,
A cserkészek dala zendül.

Állj vigyázzba, cserkésztestvér,
S ki a hegyre, most kimenjél,
Tűzd ki zászlónk jelképéül,
A természet velünk szépül!

Isten most e földre nézve,
Büszke így a cserkészekre,
Áldást adva ő is mondja,
A cserkésznek jól megy dolga.

Nézz fel, nézz a Hargitára,
Sebess József csapatára,
Jó munkát, hát jó pajtásom,
Légy résen, én ezt kívánom!

Bi-Pi azt mondta

Bi-Pi azt mondta
Harcban győznünk kell.
Hé, fiúk, utánam ám!
És csak úgy győzünk,
Ha nem adjuk fel.
Vár a harc, víg az arc,
Csak így tovább.

Hé, fiúk, utánam ám!
Ha úgy tűnik, hogy nincs tovább,
Gyerünk bírja még a láb.
Hát jó fiúk, utánam ám!
Fent a láb, lent a láb, csak így tovább.

Hosszú út vár ránk
De mi nem félünk
Hé, fiúk, utánam ám
S fenn a csúcson majd
Vígan emlékszünk
Győzelem, ár velem
Csak így tovább.

Daltól hangos
Daltól hangos erdő, mező, berek,
Ahol járunk mi cserkészek.
Dalol a szív muzsikál a lélek,
Vele dalol a természet .
Aki dalol, sose fárad el,
Aki felnéz, sose csügged el.
Mert a dalt ajkunkra a Jóisten adja,
Ő ad erőt a nagy harcra.

Dobog a föld lépéseink alatt,
Visszhangoznak a kofalak.
Öreg házak közt ifjú cserkészek
Dacosan, keményen lépnek.
Nyisd ki, anyám az ablakodat,
Csókold meg a cserkész fiadat!
Szép Erdélyországnak kicsi katonája,
Büszke szemmel nézhetsz rája.

Irzik-porzik az udvarhelyi utca,
Mikor végigmegyek rajta.
Nyílik, nyílik a babám ablaka,
Mikor betekintek rajta.
Nyisd ki, babám, az ablakodat,
Nyújtsd ki rajta tejes fazekad.
Udvarhelyi lányok, tejfölös a szátok,
Majd lenyalja a kutyátok.

Fel, fel cserkészpajtás!
Fel, fel cserkészpajtás, fel, fel cserkészpajtás,
Fel a magas hegyre!
Szedjünk kék ibolyát, szedjünk kék ibolyát
A zöld nyakkendőre!
Jó a cserkész dolga,
Nincsen semmi gondja.
Hogyha megéhezik, hogyha megszomjazik,
Hátzsákját kibontja.

Hajrá túl a hegyen,
Hajrá túl a vízen,
Ott üssünk most sátrat.
Nagy domb tetejére,
Zöld lomb sűrűjébe
Verd a sátorfádat.
Áll az árboc fája,
Zászlónk fölszáll rája.
||: Még a csillagok is,
Még az angyalok is
Büszkén néznek rája. :||

Fel, fel cserkészpajtás, fel, fel cserkészpajtás,
Fel a magas fára!
Ott van egy nagy szúnyog, ott van egy nagy szúnyog,
Jó lesz vacsorára.
Szívét máját esszük,
Csontját szopogassuk.
Ami hátramarad, ami hátramarad,
A lányoknak/fiúknak adjuk.

Szellő zúg távol
Szellő zúg távol, alszik a tábor.
Alszik a tábor, csak a tűz lángol.
Rakd meg, rakd meg, cserkészpajtás azt a tüzet,
Isten tudja, mikor látunk megint ilyet.

Szellőzúgásnak fárad a hangja,
Kis falucskának szól a harangja.
Szól a harang, szól a harang, bim-bam, bim-bam.
Lelkünk mélyén kél a visszhang, bim-bam, bim-bam.
Mmm…

Tábortűzi credo
Hiszek a kevesek egybetett kezében,
Hiszek a Krisztus-test nagy közösségében,
Hiszek, hiszek a megváltó Kereszt erejében,
Hiszek a Szeretet végső győzelmében.
Ámen.
/Arató Miklós Orbán/

A madár fütyüli már az ágon
A madár fütyüli már az ágon, magyar cserkész a legelső a világon.
Hogyha megy, hogyha indul táborába, a jó lsten mosolyogva néz le rája.
Kipakol és felveri sátorfáját, dalos kedvvel, vígan végzi munkáját.
/Ha dolgozik, énekel, táborozik lélekkel, akadályt ő nem ismer a világon. /2x

21, 22, 23, fiúcserkész a legbénább a világon.
Hogyha megy, hogyha indul táborába, tökfejét a sátorfába belevágja.
Lassan összeszedi kihűlt tetemét, hideg vízzel borogatja a fejét.
Sompolyogva tovább lép, mint egy vízbe esett légy, bénább cserkész nincs nála a világon.

Ha összefog karunk
Ha összefog karunk
és egybecseng dalunk,
mi szikla erősek vagyunk,
Ha egy ütemre ver
hű, szerető szívünk,
legyőzhetetlenek leszünk.

/Fel cserkésztáborba, el jött a nyár,
erdőnek mélye vár,
ha körülüljük tábortüzünk s fellobog a láng,
a nóta hangja körbe jár,
ha felderül a hajnalpír és imánk égbe száll
az Isten arca néz mi reánk./2x

Tarts fel a zászlót
Tartsd fel a zászlót, mond ki a jelszót,
Mondd ki merészen: „Légy résen!”
Szent akarattal vívj nemes harcot,
Jót tenni mindig állj készen!
Légy résen, légy résen!
Jót tenni mindig állj készen!

Álld Teremtődet tiszteld a földet,
Otthonod erdő, vízpart rét.
Minden erőddel védjed a szépet,
Krisztus vitéze, bátor légy!
Bátor légy, bátor légy!
Krisztus vitéze, bátor légy!

Isten igéje, néped reménye
Indít a jóra, ifjúság
Nézz fel a hitre nézz az erényre
Mindig a jobbról végy példát
Jó munkát, jó munkát.
Mindig a jobbról végy példát.

Láb mely hangtalanul lépked
Láb, mely hangtalanul lépked,
Szem, mely mindig mindent lát,
Fül, mely hallja, szél ha rezdül
Szív, mely megérzi más baját,
Üdv néked, cserkésztestvér,
Erről ismerek rád!

Amerre mi járunk
Amerre mi járunk, bámulnak az emberek.
Folyton azt kérdezik, kik vagytok ti, gyerekek.
Cserkészek vagyunk, és búrkalapot hordunk.
S hogyha ezt nem értik, hangosabban mondjuk.

Az én zubbonyomra
Az én zubbonyomra tíz gomb van felvarrva.
Tíz gomb van felvarrva az én zubbonyomra.
Ha nincs rajta tíz gomb, nem az én zubbonyom,
Mert az én zubbonyomra tíz gomb van felvarrva.

Cserkészfiú, cserkészlány!
Cserkészfiú, cserkészlány!
Szedd a lábad szaporán!
Figyeld a másik, mit csinál!
Lemaradni nagy szégyen ám.
Bal, jobb, bal! És közben leng a kar.
Most nyújtsd ki a hátad,
és emelt fővel, bátran nézz előre!

Kilyukadt a cserkésznadrág
Kilyukadt a cserkésznadrág,
Kilyukadt és áll a világ,
Kilyukadt és lett rajta
Egy lyuk, egy lyuk, egy lyuk.
Egy gombolyag fekete cérna,
Esztike nem vagy te béna,
Csak annyit gombolyíts le róla,
Amennyi elég lesz egy foltra.
Csuda jó lány vagy te Eszti,
Csuda jól tudsz te stoppolni,
Csuda jó a nadrágon
A folt, a folt, a folt.

Megy a cserkész
Megy a cserkész, megy a cserkész hosszú bottal.
A hátán a hátiszákja csomagokkal.
Van ott minden, sátor – ponyva,
Az egész egy ruhatár és mozgókonyha.
Jön a cserkész, jön a cserkész hosszú orral.
A hátán a hátizsákja sok piszokkal.
Van ott piszok, méter-mázsa,
Mamájának égnek áll a haja szála.

Édesanyám, kedves anyám
Édes anyám, kedves anyám
Csak az a kérésem, /hogy
Cserkészruhát, cserkészruhát
Csináltasson nékem
Cserkészruhát, sej-haj,
Zöld nyakkendőt rája
Ez illik, illik, illik,
Ez illik, illik, illik
A cserkészlányára/fiára.

Édesanyám, kedves anyám,
Csak az a kérésem, /hogy
Túróscsuszát, túróscsuszát
Csináltasson nékem
Túróscsuszát, sej-haj,
Sok tepertőt rája
Ez csúszik, csúszik, mászik,
Ez csúszik, csúszik, mászik
A cserkész gyomrába.

Ici-pici csapatunk
Ici-pici csapatunk, kiscserkészek mi vagyunk
Egész nap gyalogolunk, mégis vidámak vagyunk.
Trallalla-lalalalala-rece-fíce-csim-bum-placcsHOPP!

Nézem az eget (Látod-e babám)
Nézem az eget, nézem az eget, ragyognak a csillagok,
De ott köztük, de ott köztük, legjobban csak egy ragyog.
Az a csillag a magyar cserkészcsapatoknak a csillaga;
Azért csillog a legjobban a többi közt egymaga.

Harcer vagyok
Harcer vagyok, és erre büszke vagyok,
A lábunk friss zenére, egy ütemre lép.
És hogyha útra kelünk, a úton vígan megyünk,
Dalunkat visszazengi erdő és a rét.
refr: Rajta, rajta hát a dalra, dalra,
Dalunkat már az egész világ hallja, hallja,
Hogy minden harcer egyet akar,
És hősi tetteinkre büszke már a nép.
refr.

Ránk borítja
Ránk borítja fátyolát a csendes alkonyat
Elpihent a kis madár a fáradt lomb alatt
Illatsóhajt küld az alvó, néma messzeség,
Ránk mosolyog a csillagfényes nyári esti ég.

Édes hangú kis madárka csattogó dala,
Tiszta szívű víg cserkészek gondtalan hada
Fennen vígan hirdeti : az élet ó mi szép,
Isten adta drága kincs, dicsérjük őt ezért.

Előkelőek
Előkelőek nem vagyunk,
És pénzünk sincs elég,
És jól sem mindig lakhatunk,
Habár ez illenék?!
De új világot építünk mi
Éhgyomorral, és
Ez a legszebb mesterség.
Élesebb legyél a késnél,
Hangosabb a szenvedésnél,
Mert az ember másokért él,
S ez a legszebb mesterség.
| : Glóri, glóri-alleluja. : | 3X
Ez a legszebb mesterség.

Alszik a világ
Alszik a világ, sok szép kis virág,
Minden itt körül álomba merül.
refr: Zm, zm, zm, zm, zm, zm,
Kis harang hangja száll,
||: Csillagfény, holdvilág
Mondja: jó éjszakát. :||
Alszik a határ, száz édes madár,
És ott fenn kigyúl a fényes Tejút.
refr.

Az este
Az este, ha eljő
Csendben indulunk a tűz köré.
Az este, ha eljő
Csillagfény borul a tűz köré.
refr: Ha ifjú, vagy öreg,
Ha fiú, vagy leány,
Mindegy az, mindegy,
Mert mind, mind egy család…hej
Az este, ha eljő,
A fáknak suttogását hallgatom,
A tűz csak parázs,
Gyenge fényében álmodom.
refr.

Emlékek
Mint ősszel, ahogy a falevelek szállnak,
Oly gyorsa, gyorsan telt el ez a pár nap,
És hosszú, olyan hosszú ez az év,
S te kedves, vajon látlak-e még?
S mint ősszel, ahogy a felhők gyorsan jönnek,
Oly gyorsan, gyorsan peregnek a könnyek,
Mert szép volt, és hogy elmúlt, ó de kár,
De szívem, a szívem visszavár.
Szép tábor és te kedves jó barátunk,
Oly jó lesz, mikor újra viszontlátunk,
Az emlék, a sok emlék összefűz,
És újra, újra lángol a tűz.

Ég a tűz
Ég a tűz, ég a tűz, körbe állunk,
És a fák a közt zúg a szél.
Ég a tűz, zúg a szél, száll az ének
És a hősökről mesél.
Hogy remélték mindenkor a szépet,
Hogyan tűntek mégis a remények.

Eljött már a búcsú perce
Eljött már a búcsú perce
Hát nyújtsd ide a két kezed
Ha fáj ha fáj a szív ne szégyelld
Hogy könnyes lesz a két szemed.
Piros a tűz most álljunk körbe, találkozunk talán jövőre
Szép nyár elszállt elszállt már vége
Hát nyújtsd ide a két kezed.

Búcsút int a tűz
Búcsút int a tűz, halkan jő az éj,
Útnak indulunk, testvér jöjj ne félj.
Új harc vár miránk, zengjen víg dalunk,
Jézus van velünk, véle indulunk.
Bármint sújt a sors, jöjjön bármi vész,
Ajkunk csak dalol, szívünk tettre kész.
Szálljon hű imánk, hozzád Istenünk.
Engedj háladalt néked zengenünk.
Szívünk mind a tűz, izmunk friss acél
Égre néz szemünk, tudjuk, ott a cél,
Bármint sújt a sors, jöjjön bármi vész
Ajkunk csak dalol, szívünk tettre kész.